33.resz Sinen vagyunk

33.rész Sinen vagyunk

William:

Balbina doktornőt már régota ismertem, megkért engem, hogy segítsek neki, néhány dobozt bevinni új otthonába. Délelőtt kerültem, hozza, a szállíto, kocsi már ott volt. Mosolyogva köszöntem, és nem tétlenkedtem.

    - Mégegyszer köszi szépen, hogy segítesz.

    -Ugyan, te is segítettél nekem , már jó párszor. 

   -William, lehetne egy kérdésem.

     -Persze.

     - Hallottam, hogy egy éve nem házasodtál meg, hogy hogy? 

    -Tudod...-álltam meg egy pillanatra, és gondolataimban megjelent Maite vidám arca.- Valójában nem szerettem az akkori mennyasszonyom. Azt a nőt, akit szerettem, és szeretek nem kaphattam meg, mert ő is elvolt jegyezve, legalábbis egy héttel az esküvőm előtt még azt tudtam, hogy férjhez ment. Ám amikor egyszer azt hallottam, hogy egy férfival beszél, hogy mennyire szeretik egymást és hasonló, azt hittem megcsal, engem és a férjét is... botrány tört ki, ellenfordultam. Aztán megtudtam rá pár napra, hogy nem csalt megsenkit, hogy egy barom voltam, és ítélkeztem, és azt is ,hogy nem ment férjhez. De már késő bánat, volt eltűnt, senki sem látta már egy éve. Én reménykedtem, reménykedek,hogy megtalálom, ezért én is felbontottam jegyességem , és keresni kezdtem életem szerelmét.

     -Gondolom, a jegyesed nem fogadta jól...

     -Ki volt készülve, probált gyözködni, de  én nemet mondtam.

    -Remélem, megtalálod szerelmed.

     -Én is.- bár tudtam, hogy Maite álítolag egy fiúval jár , mégse akartam elhinni hogy elfeljtett.

Elég hamar végeztünk, még egy teaára is meghívott Balbina. Végül, összeszedve cuccaimat, kinyitottam az ajtót és megdöbbentem, előttem Maite állt. Egy rövid ujju fehér polot viselt, egy farmer háromnyegyedes nadrággal, öszintén, nagyon szegényes öltözék volt, kicsit megijedtem, hogy nem eltűnt, hanem elrabolták, és kényszerítik, hogy velük maradjon. Szintén megleptten figyelt, nem hitt a szemének.
    -Maite...-tortem meg a csendet.
Osszeszoritotta ajkat es elmosolyodott, mikozben en vegig neztem, hogy igen valoban o az...
   -Maite tenyleg te vagy az? Mit keresel itt? Hol voltal?-csak ugy ozonlottek a kerdesek.
   -Tudtom szerint nem kellene erdekeljen,nem hittetek nekem, el sem hiszed mennyire gyotrelmes volt azt az ejszakat, ejszakakat atelni, azzal hogy a volt szerelmem es a legjobb baratnoim nem hittek nekem, meg sem hallgatak.
    -En annyira sajnalom...Elvetett a feltekenyseg, nem akartam. Gyere beszelnunk kell.- fogtammeg karjat, erre felszisszentett.
    -Aucs...-vegig neztem karjan tele lila,zold,kek,foltokkal.
Mi? Tenyleg valaki elrabolta, de akkor miert nem szokott meg, vagy valaki terrorizalja? Es ha nem teszi amit mond akkor megverik...
    -Ki tette ezt ? Mi tortent veled?- ereztem ahogy kezem okolbe szorul es duhos leszek.
    -Nem a te dolgod...-huzta ki kezet.
    -Maite...
  Neztem aggodva ra, de o  ram sem tekintett, ekkor egy oltonyos ferfi jelent meg.
    -Elnezest, majd maskor visszajovunk a doktornohoz, most foglalt. - ezzel megragadta Maitet es elvitte.
Ki ez a fazon? Es mit akar a szerelmemtol? Csak ott alltam az ajtoba es neztem ahogy tavolodnak.

Maite:

     -Maite, ki a franc kert meg teged, hogy beszelgess? Egy feladatot kaptal es azt is elszurod.- mordult ram Capa.

     -Hat mar meg ne haragudj ki gondolta volna, hogy itt lesz...-elharaptam a veget.

     -AAAAaa....csak nem Mr Casanovarol beszelsz...-kifele bokott ahol William figyelte a kocsit, de nem hiszem, hogy lathatott soetitve voltak az ablakok.

      -Nem az en hibam volt... most vegre hazamehetnenk.

Ezzel Capa felem hajolt es megragadta arcom.

      -Ha mar eddig eljottunk szorakozni fogunk...most meg mars ki es beszelgess a reg nem latott szerelmeddel. Gyerunk..-nezett ram.

Morgolodtam valamit az orrom alatt, es kiszalltam a kocsibol. Fogalamma sincs miert nem szaladtam el... tenyleg feltettem azert a csaladom, Jeremyt ... nem keverhettem oket most bajba. William meglepetten figyelt ahogy kozeledem feleje... 

       -Beszelni akartal nem? akkor gyere.-mondtam es elindultam a kocsija fele.

Kovetett nem szolt semmit, beszalltunk es elindultunk. Tudtam pontosan hogy Capaek kovetnek... 

     -Mi tortent veled? Kik azok az emberek akik ott voltak az autoba? Mi ez a ruha?

      -Hagyj beken, ne probalj kioktatni. 

     -Te akartal beszelni...

     -Eloszor te mondtad...

    -Es te beleegyeztel most.

     -Jo,jo tudom...menjunk oda.-mutattam egy kisebb kavezo fele. Megallt majd beultunk es kertunk mindketten egy latte machiatot. 

      -Maite.... mi...

     -Birtokra koltoztem ki , minden rendben velem , a csaladom birtokat uzemeltetem, es uralom.

Boktem ki, most igazabol marannyira mindegy volt, hogy megtudja vagy nem. Elegem volt a titkolozasbol..most mar amugyis mas valakivel vagyok es boldog vagyok vele.

      -Mi az hogy minden rendben... ezek a foltok nem maguktol lettek...-mutatott a karomra.

     -Tudod neha a birtokon elni nem nyugalom teli. -mondtam. 

     -Mi, azt akarod mondani hogy veszelynek vagy kiteve?

      -Ne aggodj, nem vagyok egyedul , es megtudom vedeni magam.

     -Ja nagyon jol latom...es hallottam hogy nem vagy egyedul...gratulalok. 

      -Kosz.

Felalltam mar keszulobe voltam,hogy  elmenjek amikor utanam kapott es visszarantott magahoz.

    -Eressz el...-sziszegtem a fogaim kozul, nem akartam feltunest okozni.

    -Maite nem lehet hogy ot szereted...nem felejthettel el, nem felejthetted el mindazt amit ateltunk...  Maite szeretlek. -nezett melyen a szememben.

      -De lehet hogy ot szeretem, es de elfelejtettem mind azt amit ateltunk. Elegem van beloled, elegem van abbol hogy nem bizol bennem es nem hiszel. Most kerlek szepen engedj el. 

    -Nem...nem...hiszem...

     -William kerlek szepen engedj el, es foggd fel marnem szeretlek, kerlek engedj el mielott valaki felismer es ...

De mielott barmit is mondhattam kozbe vagott.

      -Nem hiszem.

Ezzel megcsokolt... probaltam kiszabadulni karjai kozul de nem sikerult... megcsokolt, es csokja tetszett, hianyzott...bekellett valljam. 

     -Te az nem Maite?

     -Mi ilyen ruhaban nem nem hiszem.-hallottam hatam mogotti vendegeket beszelni.

Nem szabad felismerjenek... elloktem magamtol Williamot es szaladni kezdtem. Capaek nevetve hajtottak el elottem. Hat koszonom, az biztos hogy legkozelebb elkapom Capat es tobbet nem terorrizal egy birtokot sem, es se senkit. Kenytelen voltam busszal menni....a busszal... milyen busszal.. nem volt nalam se a telom, se penz. Mit tehetnek?  Kenytelen voltam felkereni Sherlynt. 

     -Maite? Maite mi tortent?-lepodott meg ahogy az ajtoba alltam, es atolelt. Hagytam nem mondtam semmit. 

      -Nem szeretnek sokat zavarni, nem adnal kolcson egy kis penzt, vissza...vagyis haza kell jutnom.

       -Mi, ne beszlj butasagokat nem zavarsz.  Gyere be.

Tettem ket lepest bementem... Atadott egy kis penzt es megfogva karomat szemembe nezett. 

      -Mi tortent? A ruhaid? Mik ezek a sebek? Maite...annyira aggodtunk, William is mar...

      -Talalkoztam vele.-szoltam kozbe.

      -Es ujra...

      -Nem, en mar elfelejtettem. Ne haragudj, hogy megzavartalak teged is , koszonom a penzt , de nekem mennem kell.

       -Maite... mi tortent?-nem fordultam meg nem is neztem a szemebe

       - Egyszeruen megvaltoztam mint mindenki mas.

      -Maite... en...-mielott kinyithattam volna az ajtot megallitott.

      -Gyere, adok valami ruhat, igy nem mehetsz ki.-mondta.- Ha valaki felismer meg botrany lesz.

Nem mondtam semmit, nem ellenekeztem, hagytam hogy behuzzon a szobaba. Csak csendben hagytam, elovett egy kek majdnem testhez allo ruhat, feladta ram, majd elkezdte megfesulni a hajam. Ugy ereztem magam mint regen... amikor csajos bulikat tartottunk. Akaratlanul is elmosolyogtam magam.

      -Sajnalom.-mondta ki hirtelen.

       -Fajt...fajt, hogy nem hittetek, es ilyen hamar elitetlek.-mondtam.

      -Tudom, ostobak voltunk, de banjuk.-mondta.

      -Hogy vagy?

      -Jol...-mondta, de ereztem hogy hazudik. 

Ekkor kopogtattak...

      -Egy pillanat.-kiment kinyitni .

Tukorbe neztem... hianyoztak...nagyon hianyoztak Sherlyn es Sheran is. 

       -Maite...-nyitott be az emlegetett.

     -Sheran...-mondtam meglepetten.

Odaszaladt es atolelt.

       -Annyira hianyoztal, jaj Maite sajnalom, sajnaljuk annyira megbantuk.-mondta o is.- Hol voltal mi tortent? Mik ezek a sebek?

Ugyan azok a kerdesek... 

      -Hogy vagy Sheran?-tereltem el a temat, es mosolyogtam ra.

      -Jol, bar nagyon hianyoztal , ahogy Sherlyn is.

       -Sherlyn, de hat itt volt nem? Barmikor talalkozhattatok. 

      -Sherlyn nem meselte...-nezett Sheran mergesen Sherlynre ,mirol maradtam le?- Annyira kirbotul es torte magat , annyira elvolt hogy az egesz az o hibaja hogy elmentel, hogy megvaltozott teljesen, fiukkal kavart, bulizott es minden...

Felalltam a szekre es azemlitettre neztem.

      -Sherlyn....

Sherlyn lehajtotta fejet es sirni kezdett. Megsajnaltam, megtort a jeg a szivemben, es a baratnoimnek megakartam bocsjatani. 

    -Sajnalom...-sirtam mar en is es atoletem Shelrynt.- Nem akartam ezt...

Mindketten zokogtunk es egymastol kertunk bocsanatot . 

     -Na engedjetek engem is oda.-jott hozzank Sheran is atolelve minket es mar o is zokogva. 

Egy jo 5 percet bogve toltottuk es egymastol bocsanatot kerve... vegul mindenki mindenkinek megbocsajtott es Sherlyn megigerte hogy tobb hulyeseget nem csinal. Es egy jo kis delutant toltottunk egyutt, ismet haraman , boldogan.

       -Most ne haragudjatok de mennem kell.-mondtam.

      -Maite...-szolalt meg  Sherlyn.- Williamnak  megbocsajtasz?

       -Nem... benne csalodtam a legjobban, annyira elvolt vetelmulve akkor, es en most mas mellett megtlaltam a boldogsagot.

        -Tehat igaz..-szolalt meg Sheran.- Es tenyleg boldog vagy?

        -Igen.-fordultam feljuk es mosolyogtam el, bar egy reszem egy tiktolt reszem belefajdult a mondatban.- Jeremy nagyon rendes srac, kedves, oszinte es szeret...es en is szeretem ot.-mondtam. - Most tenyleg mennem kell, nem tudjak hogy eljottem , aggodni kezdneke. A birtokon szeretettel varlak titeket.Kerlek felejtsetek el Williamot ahogy en is tettem,es ot ne hozzatok, ha valamikor jonni akartok, kerlek ne akarjatok vele osszeohzni, kapcsolatot teremtetni nem akarom.  Kosznom Sherlyn a ruhat es a penzt.-mondtam majd elbucsuztam a ket baratnomotol es elindultam haza.

A birtokra erve Jeremy szaladt hozzam es felkapott a karjaba.

       -Maite, annyira aggodtunk, hallottuk hogy Capa utan indultal, de amikor elkezdtunk keresni nem voltal sehol. 

      -Jol vagyok, egy kis munkara akart Capa, de nem sikerult.-mondtam es elindultunk befele.

      -Es ezek a sebek?-fogta meg a karom.

Kihuztam a karom, de nem mondtam semmit.

      -Capa tette...mi?-nezett ram. -Maite...

       -Igen...de mindne rendben. -epp beertunk a lakasba mire ezt mondtam.

     -O , kislanyom jol vagy?-futott hozzam Miguelita es atolelt.

     -Igen.-mondtam de nem tudtam levenni a szemem Jeremyrol, aki elegge feszult volt es ideges. 

    -Ne csinalj ilyent tobbet, en mondtam neked hogy ne menj egyedul elintezni Capaekat.-mondta Miguelita.

      -Jojo tudom, sajnalom, de nem egesz vegig vele voltam, nem bantottak...

     -O dehogynem es azok a sebek...-szolt kozbe Jeremy.

     -Jo,igen, rakenyszeritetthogy verjunk at egy doktornot.-mindenki hokkentett allt.-de nem sikerult terve, mert....mert...-raneztem Jeremyre.- talalkoztam Williammal, a volt baratommal. 

Jeremy ott allt parmeterrel tolunk, nem fordult meg csak hallagatta .

     -De nem tortent semmi...-hazudtam, megcsokolt, de nem akartam fajdalmat okozni Jeremynek.- Tenyleg, igen beszeltunk, mert aztan Capa rakenyszeritett, de merges voltam ra, vagyok ra es elmondtam,hogy mast szeretek.- Jeremyhez ertem es  vegig simitottam karjan majd hatulrol atoleltem.- Szeretlek Jeremy !-mondtam.  

   Felem fordult.

     -Sajnalom,hogy nem tudtalak megvedeni.-mondta majd elment. 

    -Jeremy....

     -Nagyon aggodott miattad, sajat magat hibaztatta , gyengenek nevezte magat, teljesen levolt torve, kislanyom tobb ilyent soha ne csinalj. 

     -Sajnalom Miguelita, igerem nem csinalok, csak az alnok Capa elvette mobilom es mindenem...-mondtam.- De elmentem a bartnoimhez es segitettek nekem, tole kaptam ezt a ruhat, Sherlyntol.- mondtam.- Felmejek atolotozom, es megkeresem Jeremyt. 

Felerve aszobamba nem vart csomag volt az agyon... a ruhaim es amobilom, rajtuk egy kis cetli. " Koszonjuk a remek musort. Szeretettel Capa." 

    -Remek, musor ja persze.

Atoltoztem , felvettem egy jegert, valamint egy nagyobb polot es magamra vettem egy hareszkendot... elindultam az isatalloba tudtam,hogy Jeremy ott lesz.

William:

Jo par percet alltam ott a kavezoba es figyeltem ahogy elszalad. Boldog voltam, a felol hogy ismet erezhettem ajkai izet, es igen tudtam hogy nem felejtett el, ereztem a csokjan. Hazamentem es atoltoztem valami kenyelmesebbe, ma egesz nap oltonybe voltam majdnem, Balbina doktorno elott egy megbeszelesem, volt tudom nem okos otlet, oltonybe, ingben hordani a dobozokat, de mit tehettem. Alig tettem be a labam a lakasba,mar is kopogtak. David volt az es Thomas.

     -Ne hogy ment a megbeszeles?-ult le Thomas a kanapera.

     -Jol.-mondtam.- Gondolom...-kepzeljetek el, talalkoztam Maitval.-boktem ki egybol.

    -Tessek?-lepodott meg mindketto.

      -Ugye tudjatok, hogy kellett segitsek Balbinanak, es ott, megjelent valami fickokkal. 

    -Fickokkal?

        -Tulajdonkeppen nem lattam, kik azok, csak egy pillanatra lattam,hogy ferfiak. 

        -Es beszeltetek?-kerdezte David.

       -Igen...-mondtam.

     -Es?

     -Hat, hallani sem akar rolam... azt mondta mast szeret es elfelejtett.

      -Huh ez komoly...-mondta Thomas, erre David nyaklevest adott..-Most miert?

       -De ez nem igaz...megcsokoltam es...es...viszonozta...szeret meg...biztos vagyokk benne.-mondtam.

      -Azt mondod?-kerdezte hirtelen David.

      -Igen,- mondtam hirtelen.- nem lehet azt hirtelen elfelejtnei amit ateltunk, nem igy, szeretett es most is szeret. 

A fiuk csak sohajtottak egyet, ok ezt nem ertik, de bebizonyitom. Telefont vettem a kezembe es felhivtam Sherant.

      -Halo?-szolalt bele.

       -Szia Sheran en vagyok, kepzeld mi tortent...-de szavamba vagott.

      -Talalkoztal Maiteval. -mondta ki.

     -O....ezt honnnan?

     -Itt volt Sherlynnel, kolcson kertegy kis penzt, nem volt mivel hazajutnia. En is talalkoztamvele, mert idejottem. Toltottunk egy delutatn vele, jo volt, megbocsajtott nekunk.-mondta orom teli hanggal .

      -Ennek orulok.-akkor talan ez azt jelenti hogy nekem is megbocsajt.

     -William, azt mondta nekunk hogy ne keresd es ne menj el a birtokra, ne is monjduk meg hol van, nem akar latni.

Mi? Most ugye viccel?

Maite:

Jeremy epp egy lovat simogatott , oda mentem hozza es ismet hatulrol atoleltem.

        -Tenyleg szeretlek Jeremy...nem hiszed?

        -De...-fordult felem es atolelt.- En is teged! Csak...

        -Megakarsz vedni tudom. Es koszonom, igerem tobb ilyen ostobasagot nem csinalok, d ekerlek ne hibaztasd magad. -mondtam es atoleltem szorosan. -Nem a te hibad, en voltam vakmero.

     -Jaj Maite...-mondta es szorosan atolelt.- Vigyazni fogok rad, mindentol es mindenktol megvedelek.- nezett melyen a szemeben.

      -Tudom . -mondtam mosolyogva.

Lassan kozeledett felem es megcsokolt...jol voltam, boldog voltam...erre gondoltam akkor...