Fire:
3.resz Arango csalad
Lupe:
-Ti ismertik egymast? - nezett meglepodve Miguel.
-Hat osszefutottunk a parotn a minap...
-Igen?Nem emlekszem.... - forgatta a szemet Giovanni.
-Oh tenyleg? Nem a te kutyad Amigo? - tettem karba a kezem. - Egy bocsanat keressel meg tartozol. - huztam fel a szemoldokom.
Kozel lepett hozzam es ismet olyan kozel hajolt hogy ereztem lehelletet... barna tekintete az enyembe furodott.... fajdalmat lattam benne, maganyt.... de ettol a tekintettol is kepes voltam zavarba jonni.Mi van veled Lupe?
-Nem hiszem, hogy barmiert is bocsanatot kellene kerjek. -ezzel elhajolt.- En mentem.- intett es elment.
-Giovanni ! Ugy volt segitesz...-de meg sem fordult batyja szolitgatasara. - Ne haragudj Lupe.
-Ugyan nincs semmi . - mondtam ... de bunko mar, itt van a batyja, segiteni kellene neki es erre fel elmegy.
-Lupe nagyon orultem, hogy talalkozhattunk most mennem kell orara batyus. Majd talalkozunk. Ciao.- koszont el Roberta .
Es ketten maradtunk Miguellel, csend telepedett rank.
-Roberta styliestkent tanul , kurzusokra jar. Nagyon elvan a divattal. -mosolygott el mikor elkezdte pakolni a konyhat... Giovannisport suliba jar, de neha ellogja az orakat. De nem tudom mi lesz... Amiota megtortent a szuleinkel, nem onmaga. A balaeset napjan Giovanni egy meccsen vett reszt, akkor egy profi edzo tert be a meccsre megnezni a kepessegeit...Giovanni varta a szuleinket, de meccs elott meghallotta....nem erkeztek... Giovanni teljesne magaba fordult es nem tudta megcsinalni a meccset....Eltert a jo utrol, tobbet log, rossz tarsasagba keveredik, vissza felesel....Es ennek en vagyok a hibasa...
-Mi? Nem dehogy , nem te vagy a hibas. -leptem melle es kivettem ami epp a kezebe volt. - Nagyon nehez elhiszem nektek, de biztos vagoyk benne hogy Giovanni tudja mennyire szereted es csak a jot akarod neki.
-Koszonom. - mosolygott el . - Rendben akkor te felveszed a rendelest es en elkeszitem. Igy jo?
-Oke.- mosolyogtam es a kezembe nyomott egy fuzetecsket.
Giovanni... Elsitettetem az itelkezesem... itt mindannyiuknak nehez az eletuk, hirtelen egyik naprol a masikra felfordult az eletuk. Giovanninek egy fontos napjan szuksege lett volna a szuleikre es nem tudott ez bekovetkezni...Ez a sok fajdalom es magany ami van a tekinteteben... oh en hulye, mindent elhamarkodtam.
Giovanni:
Hogy bocsanatot kerjek? Meg mit nem, en nem tettem semmit. Az eletem egyik naprol amasikra megvaltozott, a sokat jelentos meccs, amire annyit keszultem anyaval es apaval, meghiusult... mikor a hallottam a balesetrol teljesne magamba fordultam es nem tudtam felalni egyre melyebbre sullyedtem es sajnaltam a batyamat, mert tudom hogy szeret es megakar minket vedeni... de nem tudtam ezt nyiltan bevallani neki, en csak magamra gondoltam, onzoen es inkabb sodrotam egy iranyba mint hogy megalljak es visszaforduljak a jo utra...Es most mar keso , hogy visszaforduljak.
Neha besegitek a Miguelnek az etterembe... A sport suli megy ....nelkulem is. Fel eve nem fogtam kosar labdat a kezembe, nem is jatszottam ebbol kifolyolag...a kosar arra a napra emlekeztet es csak remgek es remegek... Ezert sokszor ellogom a napot, es csak jonnek a panaszok rolam...de felsem fogom.
-Giovanni! - koszontott Gonzales, a haverom.
A parton talalkoztunk.
-Sziasztok! -koszontem neki es Adolfonak.
-Na mi ujsag? Kersz? - tarotta felem a cigit.
Elfogadtam es meggyujtotta... leultem mellejuk.
-Ah! Semmi kulonos. A batyam talalkozott az exevel, aki most nalunk kezdett dolgozni.
-Exe? Na es mondd, mondd csinos? - kerdezte Gonzales ram teve kezet.
Forgatni kezdtem szemem, es elloktem tolem... Csinos? Inkabb idegesito, mi ez a kotelezes, hogy kerjek tole bocsanatot. Mi nem tortent vele semmi? Rinyalo no, mint a legtobbjuk. Poros lett a ruhaja, beletort a korme... oh itt a vilag vege.
-Na ne mar Giovanni, mondd mar el. Vagy magadnak akarod megtartani?
-Dehogy, csak egy idegesito noszemely.
-Hogy mi? Nem csak most talalkoztatok?
-De...de mar megtudom mondani most...-mondtam es felallva kozelebb leptem a tengerhez.
Ez a kep...ez a kekseg...mindig annyira megnyugtatott , a tenger, a hullamok suhogasa, ahogy a sziklaknak csapodnak, ahogy a huvos viz megcsiklandozza a labad... igen ez kellemes volt.
-Hat en nem ertelek haver, soha nem volt baratnod meg egy lanyra sem neztel . De annyi hal van a tengerbe? - ugrott nekem Gonzales.
-Mert mind ugyan olyanok...- hogy miert nem kedveltem a lanyokat?
Nem tudom...egyszeruen mindegyik egyforma volt visito, idegesito, rinyalo. Es ahogy Gonzales is megmondta meg nem volt baratnom.
-Pedig van sarmerod...-bokott meg.
Igen ezt tudtam, sok lany ramakaszkodott de mind visszautasitottam.
-Nekem jo igy.-mondtam es elindultam vissza a partrol. Ugy volt, hogy ma a sracokkal csak lezenguk itt ott...
Lupe:
Az elso nap nem is eleg jo volt. Nem volt valami mozgalmas, vagyis Miguel szerint a szokottol elteroen tobben voltak, amine kicsit meglepodtem, de o egyaltaln nem banja orul az eddigi vendegeknek is amig van aki jojjon o boldog. Ez egy nagyon aranyos gondolat volt tole . Nagyon kapaszkodik az almaba....es ezert felnezek ra...amit en nem tudok megtenni. En most mibe kellene kapaszkodjak?
-Koszonom a kemeny munkad!- lepett mellem Miguel.
Epp bezartunk.
-Ugyan. Nagyon jo volt, kedvesek voltak a vendegek. -mondtam.
Elindultunk az utcan...
-Orulok,hogy jol erezted magad.
-Varj neked, lett volna segitseged ha en nem vagyok?- eszmeltem fel hirtelen.
Se Roberta, se Giovanni nem jott vissza.
- Neha 2 haverom besegit, ha kell. De legtobbszor ha hiszed ha nem Giovanni segit. Mivel mint lattad, nincs valami nagy forgalmunk igy ketten is elegek vagyunk. -mondta . - Neha meg rajuk bizom itt a munkat papir munka miatt ugye az etterem es hasonlo... -meselte.
-Ertem. setaltunk tovabb csendben.
Miguel mennyire eros. Tartsa a frontot az etteremnel, a huganal, az occsenel...
-Elkepeszto vagy.
-Mi? - nezett ram ertetlenul.
-Kepes voltal valora valltani az almod, belekapaszkodtal es nem engedted el tobbet. Nem engeded te. Semmi sem tud ezzel kapcsolatban eltantoritani . Konyhaba lattam, milyen ugyesen fozol, jol, vendegekkel mosolyogva beszelgetsz, csevegsz. Intezed a etterem munkait es a testvereidben is tartod a lelket, giyekszel a legjobba tmegadni nekuk. Csodas testver vagy.- mosolyogtam el.
-Ugyan...zavarba hozol. - allt meg hirtelen.
Ra neztem es tekintetunk egybe furodott, hirtleen mintha csak ketten lettunk volna a vilagon. Regi nosztalgia erzes fogott el... vagyis ezt gondoltam. Milyen reg allhattam igy vele szembe? Milyen reg hallhattam neveteset, hangjat, erezhettem illatat... lathattam zavarba jott arcat... Miguel...
-Hello! -ugrott elo hirtelen Roberta.
Mindketten szetrebbentunk...
-Roberta... -nezett Miguel hugara.- Mar hazaertel?
-Igen a csajokkal nem mentunk vegul vasarolni.Es ti jol szorakoztatok?- nezett rank sejtelmesen.
-Ne kepzelj semmit...- lokte meg hugat Miguel.
-Ne mar batyo, nem vagyok kislany. - kezdtek civakodni .
Elmosolyogtam ahogy igy neztem... regebb mi is igy civakodtunk, viccelodtunk a testvereimmel... de utjaink elvalltak.... mar nincs olyan sok idonk egymasra...
-Tenyleg, Lupe! - kapaszkodott belem Roberta.
-Nincs kedved belepni?
De idom sem volt valaszolni mert befele huzott... a lakas is otthonias volt, harman pont kenyelmesen elfertek benne. Mindennek olyan Miguel stilus volt, de velekedett mindenben egy no keze is, Roberta gondolom megsme hagyta, hogy mindent Miguel vegyen kez ala.
-Es meseld, van baratod? - szolalt meg Roberta kisebb ido utan , miutan leutlunk.
-Hugi... -szolalt ra Miguel.
-Semmi gond, Miguel. Nem nincs baratom. - mondtam mosolyogva.
-Oh, komolyan! Kepzeld itt a batyam aki mar a 3-dik xet is betoltotte, neki sincs... - huzta kozelebb Miguel.
-Hugi!- jott zavarba Miguel.
-Ertem.Hat en is nemsokara betoltom...- de ahogy kimondtam ereztem, forog a vilag... iszonyatosan rossz kimondnai...
-Udv sorstars-. kacsintott ram Miguel
De...valahogy megnyugodtam, hogy Miguel is az en sorsomon van...megkonnyebultem.
-En sokszor mondtam neki, hogy randizzon de folyamatosan azzal volt el, hogy nincs ideje , mert etterme es mi... pedig jol nez ki. Nem?
Szint e kopni nyelni nem tudtam mikor csak ugy megkerdezte tolem... Hat Roberta nem tetovazik.
-Igen...jol nez ki.- jottem zavarba. Meg mindig.
-Ugye? Te is csinos vagy, meg sem latszik a korod. Es nagyon divatoson oltozol. - folytatta a beszelgetest Roberta.
-Koszonom.
De meg mindig ereztem ahogy pir bortisa az arcom, igy nem tudtam rajuk mosolyogni.
-Roberta, mit szolsz ha keszites egy teat , Lupe biztos meginne egyet.- lokte kifele a hugat.
-Mi? Hat oke...
-Ne haragudj a hugomra, neha kepes orakat fecsegni es mondnai ossze vissza...
-Semmi gond, nagyon kedves. Nem lehet vele unalmas az elet.- mosolyogtam vegre ra.
-Hat igen. Az biztos. Az elejen meglepodtem, nagyon eretten kezelte a dolgokat a szuleinkel, es kepes most is mosolyogni persze, tudom, tudom jol , hogy mennyire faj neki . O nem tert el a valodi enjetol, bar...a baratja egyaltlan nem tetszik.
-Van baratja? - jeeej ujabb szemely aki boldog kapcsolatba el.
De ahogy ezt gondoltam, Miguel arca megkomolyodott.
-En azt mondom, hogy egy nagy szemetlada. Csak kihasznalja a hugomat, aki sokkal tobbet erdemelne. Csinos... ennyi szamit neki. De sajnos ezzel kapcsolatba nem hallgat ram. Es makacs... hogy o biza szereti Sebastiant es nem fogja elhagyni...
Miguelre neztem aki arcat tenyerei koze temette.
-Mi tortent velem az az eset utan? Igyekeztem nem osszetorni, borzasztoan hianyoznak a szuleink, de tudtam, hogy nem eshetke szet, mert nekik szukseguk van ram , valakir ekell tamaszkodni... de nem telt el egy olyan nap, hogy maganyomba ne probaltam volna osszetorni...de megsem engedtem. Igyekeztme mindent megadni nekik, mindent jol vegezni, hogy tudjanak boldogk eletet elni . Mindketten nehez esetk a maguk modjan.. Neha azon gondolkodom, hogy jol cselekszem? Ezt hogy kell azt hogy kel... ugye Roberta megis no nincs egy anya akivel elbeszelgessen megbeszelje problemait es ezert picit aggodok... Giovanni meg nem tudom mit kezdjek hogy vissza alljon, nem tudok szigoru lenni amennyire kell... nem is tudom mit kellene...hogy ...hiszen csak a batyjuk vagyok...
Megfogtam a kezet . Meglepodtem, hogy ennyire megnyilt Miguel, de lattam rajta, hogy csak egy tars kell neki aki meghallgassa:
-Mindent jol teszel, latszik, hogy mennyire kezbe tartod itt a dolgokat. Ha szeretned elbeszelgetek Robertaval , kialakitok egy kapcsolatot. Giovanni meg biztos kepes lesz felfogni, hogy mi a jo neki. Te mindent megteszel ez latszik.
Mosolyogtam ra es biztattam...ekkor nyilt az ajto es Giovanni lepett be:
-Oh, vissza ertel. -allt fel Miguel es a korabbi szomorusag szint eltunt az arcarol.
-Ja.- mondta es felsietett a lepcson.
-Megyek, megnezem mit csinal Roberta.- mondta Miguel...- koszonom Lupe.
Kilepett, igy ahogy egyedul ultem...eszembe jutott valami... bocsantot kellene en kerjek Giovannitol. Ahogy felfele tarottam a lepcson, erdeklodve megfigyeltem mindent pontot. A harom testver... harom musketas...biztos vagyok hogy mindharmuknak sokat szamit a masik. Amikor felertem az emeletre, Giovanni a furdobol lepett ki:
-Oh hello...-de nem szolt semmit csak ellepet mellettem. - Varj.- fogtam meg.
-Mit akarsz?
-En sajnalom, hogy annyira radszoltam... igazad volt, nem tortent semmi komoly es nem kellett volna ugy rad szoljak.