2.resz Elso szerelem

Fire:

2.resz Elso szerelem

Maite:

Miguel Arango az elso szerelmem volt. Egy evet tarthatott talan. Nem olyan hosszu ido, hosszabb mint ami utana kapcsolataim voltak, azok keveset tartottak. De nagyon jol megvoltunk,  egy huron pendultunk . Mindenki azt mondta, hogy mi osszeillunk, minket a sors egymasnak teremtett mar a nagy eskuvot terveztek innen es onnan is. De aztan Miguel ugy dontott folytatja szulei valalkozasat , ettermet es Yucatanra koltozik , egy helybe akart maradni. Nekem meg az almom ugye az artista let volt, folyamatos utazas, fovarosba eles. Ugy ereztuk, hogy az utjaink mar nem keresztezik egymast. De baratsagba valltunk el:

    -Szoval, hogy s mint vagy? Hogy hogy itt? - mint kiderult Miguel ott vallalt reszmunka idoben allast. Miutan veget ert a muszaka setalni indultunk.

Hat most mondjam el? Kirugtak, szuleim nem buszkek ram...szoval szanalmas az eletem. De allok meg, te? 

   -Megvagyok. Nyaralni jottem. Te? 

    -Oh, ertem. Jol vagyok koszi. Es lattam sikerult az almod. Most, hol vagy leszerzodtetve?

OH...tenyleg a targyra ter. 

    -Ah...Season...- voltam. 

    -Wau? Tenyleg az nagyon vagany. Sokat utaztal, akkor gondolom. Azt hallottam, hogy az egyik legjobbak. Huh... hat akkor teljesult az almod. S , hogy hogy most nyaralsz?

Valoban,sokat utaztunk a Seasonnel, mint a korabbi 2 tarsulatommal is. Igen meg 2 tarsulatba reszt vettem, az elso olyan kezdoknek volt es a masodik  egy kisebb tarsulat viszont nagyon kedvesek voltak mind, kis csalad. Onnan kerultem at a Seasonra az akkori mesterem inditvanyozta, hogy csatlakozhatnak, felajanlott, egyik este Mr . Nelson ellatogatott es mint egy novekvo csillagot rogton megragadott es szarnyalni  kezdtem az oldalan...egeszen a minapig mikor esni kezdtem. 

    -Hat tudod... mindenkinek szuksege van egy kis pihenesre. - boktem vallba -A csaladi etterem? Hogy-hogy reszmunka idos vagy ennel az etteremnel?

    -Megvan a csaladi ettermunk, kis etterem a kinai  negyed fele. Jol mukodik, csak neha segitek itt be. 

    -Oh ertem. - nehany percig csendben lepkedtunk egymas mellett a szurkulodo varosba. 

    -Meddig maradsz? Van hol megszallnod? 

    -Nem tudom , talan a nyar vegeig. egyik baratnom birtokan. 

    -A Colucci birtok?

    -Honnan tudtad?

    -Nem sok birtok van erre fele. Az jo dolog. Bar tavol van igy a kozponttol. Bar en panaszkodok mi is arra fele lakunk.

    -Hat igen, a tegner is felorara van de nem gond. Jo csendes. Tenyleg? - mosolyogtam,  bolintott.

Zsebre tette a kezet es felsohajtva megallt:

    -Kar, hogy nyaralsz. Epp egy kismunkerore lenne szuksegunk , meglatva arra gondoltam talan, szivesen csatlakoznal amig itt vagy . Jo lenne veled egyutt dolgozni, de nem szeretnem ha a pihenesedet megzavarnam.

   -Munka?!- hirtelen megszeppent ahogy elore ugrottam. 

   -Igen? - nevetett fel.

    -Benne vagyok . 

   -Komolyan?

   -Igen.- talan nyar vegig kihuzhatom itt s utana elmondom Miguelnek a tortenteket s talan felvesz nemcsak resz munka idore. 

    -Biztos vagy benne?

    -Igen. Ha nem zavarok.

    -Oke rendben. Holnap kezdhetsz is talan. Ha neked jo?

    -Persze. Koszi szepen. -mosolyogtam. 
 Tovabb setaltunk az uton .  Kellemesen elbeszelgettunk felevenitve a kozos  emlekeket. Egy ut keresztezodesnel valltunk el:
   -Nos, itt en arra megyek.- mutatott jobb fele. - Gyere itt majd egyenesen en varni foglak 9-kor. 
   -Rendben . Jo ejt!- elkoszontunk egymashoz es elindultam a birtokra.
En tovabb kellett menjek egyenesen. Miguel meg mindig olyan kedves es segitokesz mint regebb is volt. Szorgalmas es latszik, hogy mennyire kuzd a celjaiert. Es arrol sem kell panaszkodnom, hogy jol nez ki , meg mindig. 
    - Lupe kisasszony hazaert? Kivan valamit?
     - Ohm... ugyan Lupe eleg. Reg elszoktam errol. Nem kell semmi,majd megvacsorazom es amire szuksegem van elintezem. 
   -De hat ez a feladatom. Kerem hagyja elokeszitem a vacsorajat. A szobajaba keri?
Elnevettem magam.
    -Nem, kijovok az ebedlobe, de akkor kerlek vacsorazz velem. Amugyis eleg egyedul vagyok ebbe a nagy hazba. - megfogtam a kezet.- Hogy hivnak?
   -Carmen.
    -Szia Carmen, legyunk ezentul baratok, rendben?
    -Rendben. Akkor elfogadom.
Elnevettuk egymast es ketten indultunk a konyhaba.

Miguel:

Meglepo volt ennyi ev utan talalkozni Lupeval mar 10 eve talan. ha nem tobb , hogy utoljara talalkoztunk. Jol megvoltunk es tulajdonkeppen sosem tavolodtunk el , csak nem is tudjuk az ido elszallt folottunk, mindenki jarta a sajat utjat. De termeszetesen jo ujra talalkozni vele. Meg mindig olyan mosolygos , kedves  mint regen is volt. Nem nagyon valtozott es termeszetesen meg mindig gyonyoru.

    -Oh, hazaertel?- lepett le az emeletrol Roberta. 

Roberta a hugom , 2 evvel kisebb mint en. Kedves lany, neha kicsit szeleburdi , nagyon szeret vasarolni , koveti a divatot es szereti magat sminkelni. Jol megerstuk egymast. 

    -Igen. - ultem le a kanapera.- Itthon minden rendben?

    -Igen. Na s tortent valami jo? Nagyon mosolyogsz itt. - ult le mellem.

    -Mi ? Nem... csak talalkoztam az elso szerelmemmel.

    -Oh... Lupeval, azzal a Lupeval, aki artista ?

    -Igen. Holnaptol nalunk fog dolgozni.

    -Tenyleg az klassz.- Roberta izgatottan pattogott. - Es elojottek a regi emlekeitek? A regi erzeseid? - nezett kivancsian ram.

    -Mi?! -nevettem el magam.-Dehogy, hiszen az mar olyan reg tortent. Azota baratok vagyunk , sot nem is beszeltunk nagyon a tortentek utan....

    -Kulon utakon kezdtetek jarni. Tudom , meselted mar.- De ha a itt van, meg nem jelenti azt, hogy nem tortnehet semmi. -kacsintott ram.

    -Roberta, ne...- forgattam a szemeim.- Azota lehet, hogy mar van parja... nem tudom ha egyedul allo es folytassa az eletet. Meg mindig artista es biztos, hogy ezt szeretne folytatni meg jo ideig, o mindig utazott , mindig egy szabad lelku volt es gondolom ezt is szeretne folytatni. Engem meg ide zar a kotelesseg.

    -Oh, hallj ide "ide zar a kotelesseg" . Batyus, mar a harmadik x-et betoltotted, szingli vagy. Itt lenne az ideje, hogy talalj valakit aki megert es ...

    -Errol most nem nyitok vitat Robert. Amugyis, hosszu evek ota most talalkoztunk eloszor. Ne kalandozzanak el a gondolataid maris.- emeltem fel az ujjam.

   -Jo rendben.- most rajta volt a sor, hogy a szemeit forgassa.

  Ebben a pillanatban nyilt az ajto es bejott occsem Giovanni. O mar kicsit bonyolultabb eset, balhes... tulajdonkeppen keresi a balhet. Nehezen tudom kontrollalni, ebbol kifolyolag nehezen tudom ravenni, hogy dolgozzon. Neha segit... azota van igy miota a szuleink ... mar nincsenek velunk. Fel eve tortent egy baleset... Azota Giovanni nem a regi. Mindnekit megviselt, de o a rossz utat valasztotta... s hiaba mind probalkozok nincs semmi otletem mit tehetnek vele, annyit probalkoztam,szigorusag megertes de egyszeruen nem megy. Bar neha sikerul odatennem dolgozni. Szoval mi elunk egy kis emeletes hazba harom testver es vezessuk az ettermet. Vezetem, ok besegitenek. 

   -Merre voltal?- alltam fel.

   -Mit erdekel...- ezzel elindult felfele.

   -Gio kepzeld, holnap uj munkatarsunk lesz...- allt fel Roberta is, de Giovanni mintha meg sem hallotta volna.

Lupe

  - Miguel? Komolyan? Aki elvolt, hogy etterem vezeto lesz. 

   -Igen. Egy elso szerelmem volt. 

Reggel idobe elkeszultem es elindultam Miguel hazahoz. 

   -Na, s , hogy nez ki? Meg mindig olyan jol?

   -Aj Mia teged ez erdekel? - nehany masodperc utan.- De amugy igen, jol nez ki meg mindig es nagyon kedves.

   -Oh... mondtam en. Meg rad talal a szerelem. Mindent bele Lupe! 

   -Mi?! Ne... Mia,  tobb mint 10 ev utan eloszor talalkozunk, sokaig nem beszeltunk. Talan mar van baratnoje . S igen most talalkoztunk.

   -Sosem lehet tudni, mikor fognak az erzesek ujra fellobbani. Szoval hajra! Most mennem kell. Majd beszelunk. Szia!

   -Szia!

Mire vegeztem addigra Miguelt is megpillantottam. Mosolyogva integetett felem . Aranyos...

   -Jo reggelt!- szaladtam hozza.

   -Jo reggelt! Na keszen allsz? 

   -Igen. Es megegyszer megakarom koszonni, hogy felvettel fonok. 

   -Nincs mit, de kerlek ne hivj fonoknek.

   -Oh, dehat nem az vagy? Fonok, fonok, fonok...- mint egy kisgyerek ugy ugrandoztam korbe mellette.

Mindig is szerettem szivatni, de csak hatarokon belul.

   -Oke, oke... de ne hidd kisasszony, hogy nem kapod meg vissza... 

   -Oh, en nem hiszem...-mondtam de ebben a pillanatban a szandam beakadt es en elore kezdtem esni.

   -Vigyazz...

De nem ertem foldet, Miguel idobe kapott el. Tekintetunk talalkozott es ebben a pillanatban mintha soha sem valltunk volna el, mintha ugyanabban az idobe lennenk mint 10 evvel ezelott. Mintha minden ugyan ugy maradt volna... Az emelekek csak ugy keringtek bennem:

   -Ohm... koszonom.- alltam fel , es probaltam eltakarni zavarba jott arcom.

   -Szivesen. Legy ovatos. 

Nehany perc nema csend utan:

   -Megerkeztunk.- egy lepcson felerkezve egy kis teraszos ettermet pillantottam meg.

A zold es a krem szin uralkodtak, valamint nagyon sok noveny. 

   -Szep, kellemes es elegge csaladias.

   -Ennek orulok , a szuleimnek ez volt a tervuk.

   -Tenyleg veluk mi van? Jol vannak? 

Lesutotte a szemet:

   -Fel eve meghaltak...

Oh... Lupe... 

   -Oszinte reszvetem. Sajnalom, nem tudtam.... 

  -Semmi gond.- mosolyodott el halvanyan.- Nem tudtad, honnan. Gyere menjunk be.

Kinyitotta elottem az ajtot es elore engedett.:

   -Lupe hadd mutassam be hugomat Robertat .

   -Szia. -koszontem neki.

Egy elegge csinos, voros haju lany lepett mellem.Oh valoban, Miguelnek van ket testvere. Hugaval talalkoztam, de occsevel nem nagyon nagyon tevekenykedett egy suli klubba... mar nem tudom melyik volt... talan a kosar? Szeretett volna kosarlabdazo lenni... sokat edzett nagyon sokat. Vajon vegul az lett?

    -Oh, valoban , most mar emlekszem nehanyszor osszefutottunk.

   -Igen, akkoriban fekete volt a hajam.

    -Ertem. -mosolyogtam.

    -Es az occsemre valoszinuleg nem emlekszel, kevesszer lattad Giovanni.

A srac a pultnal ult ekkor megfordult:

   -Te?!