34.resz Egyutt?

34.resz Egyutt ?

Maite:

Masnap reggel Jeremy  elment a sracokkal talalkozni nekem meg kikototte, hogy el nem hagyom a haz teruletet. Igyekeztem ugy is tenni. Gondoltam, hogy Capaek egyelore nem is fognak keresni, nem tudom mi volt a tegnapi tervuk de meg egybe bizots nem megyek bele. Csak tunjenek el vegre es ne okozzanak nekem bajt. Most mar befejezhetne az idegesitesemet... Bar tudtam, hogy ez nem olyan konnyu. Es napok igy teltek el, se hiret se hamvat nem hallottam Caparol vagy barkirol a csapatabol . Sherannel es Sherlynnel a napokba ujra beszelgettunk es megigertek hogy legkozelebb eljonnek hozzam. Mar nagyon vartak, hogy talalkozzanka Jeremyvel aki szinten varta, hogy talalkozzon veluk. Meglepodtem kicsit mikor Williamot nem hoztak fel a csajok. En meg... probaltam, nem ra gondolni nem arra, hogy ismet erezhettem az ajkat, lathattam , erezhettem illatat. Tudom, nem szabadott volna erre gondolnom hiszen Jeremynagyon rendes es szeretem... off... ez a talalkozas felzavart...de igyekeztem minnel melyebbre ezt asni. Miert kellett talalkozzunk? David , Thomas es Steve mind jol megvoltak es ennek orultem.
    - Minden rendben megy a sracokkal?
    -Igen. Ezerrel keszulunk a  koncetre.
    -Oh mar nagyon varom. - mosolyogtam Jeremyre.
Kint a hatso udvaron uldogeltunk.
   -Es... hallottal valamit Williamrol is? - tette fel a kerdest, pontosan jol tudtam, hogy nehany napja mar furdalja az oldalat ez a kerdes.
   - Nem. Nem hoztak fel,ok is tisztaban vannak azzal, hogy ami volt annak vege. Nincs miert aggodnod... - hajoltam kozel hozza, de elforditotta a fejet. - Meg mindig a multkori miatt aggodsz.
   -Nem nem arrol va szo. Csak arra gondoltam, hogy mint a tobbieknel nala is rajottel, hogy oke felhuztak es nem hallgattak meg, de eltuloztad az egeszet...En ugy erzem, hogy elmenekultel. Es nem attol, amit tettek. Sosem gondoltal bele?
   -En most nem ertem mi tortent hirtelen... Jeremy mit akarsz mondani?
   -Gondold at.. En koncert utan a sracokkal azt tervezzuk, hogy hazamegyunk ...
  -Haza?
   -Koreaba. - Koreaba? Kikerekedett szemekkel neztem ra.
  -De te mar...
   -Szeretlek es ezek a napok csodasak voltak veled , de en nem akarok semmire sem rakenyszerulni. Nem akarom azt, hogy olyant tegyel amit kesobb megbannal, meg itt az elejen legyen vege ha kell..
Felallt , megpuszilta a fejem bubjat es elsetalt. Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak mit tegyek. Tudom, hogy Jeremy ezzel azt uzenete ha ot valasztom akkor menjek el vele. De ezt akarom? Mar jo par eve ismerjuk egymast es jo ideje mar, hogy jarunk is es fontos nekem...de szeretem annyira mint o engem? Milyen nehez lehetett ezt felhoznia .

William

     -Maite arra kert, hogy ne keresd. - csillapitott le David .
A lakasomba voltunk Thomassal, Sheran-el es Sherlyn-el. A napok csak ugy teltek es borzasztoan kivoltam, hogy vegre  ennyi ido utan talalkoztam Maiteval es nincs nincs eselyunk egyutt lenni. De ebbe egyszeruen nem tudtam befejezni, nem tudtam elhagyni.
   -Figyelj haggy egy eselyt, hogy boldog legyen. Nem sikerult ez van, Jeremyt valasztotta most es ugy tunik, hogy jol megvannak.- probalt meggyozni Sheran.
   -Nem egyszeruen nem tudom elfelejteni. Nekem...nekem nagyon sokat jelent es tudom, hogy o is szeret meg engem. En ereztem...az a csok...az a csok...- kezemet ajkamra tettem es ujra lejatszodott a jelenet, amikor ujra erezhettem edes ajkait.
   -Jol van, fogd fel es lepj tovabb. - szolalt meg Sherlyn.
De tole ezt nem akartam hallani, o volt aki ki volt borulva, hogy Maite itt hagyta oket es minden a o hibaja.
   -De nem ertitek, hogy erzem, itt legbelul... erzem, hogy Maite meg mindig engem szeret.
   -Maitenak mar volt nagy csalodasa az eleteben. Emlekszel, mikor talalkoztatok es Carlosrol? - bolintottam.- Es mondott valami titkot.- Igen, erre emlekszem, meselt egy ket dolgot rola. - Maite teljesen kiborult magaba fordult, rajott, hogy Carlos csak kihasznalta es remalmai lettek attol, ahogy a vegen hogy bant vele. Carlos megtudta milyen allapotba volt es a lelkebe tiport. Annyira, hogy azt ereztette Maiteval, hogy o nem az akinek gondolja magat...
   -De en sosem akarnek a lelkebe tiporni, en nem akarom bantani , en nem hasznaltam ki.
   -Nem biztal benne es ez nagyon fontos szamara.
   -Ti sem biztatok! -szoltam rajuk.
David es Thomas felpattant es kozenk allt.
   -A lanyok csak arra akartak utalni, hogy ha  Maite meg mindig szeret megfog bocsajtani es megkeres.
A szememet forgattam,oke oke csak megint ez a varakozas...nem vartam mar eleget? Nem telt el sok ido amiota nem talalkoztunk? Es most...
Ebben a pillanatban megcsorrent Sherlyn mobilja.
   -Halo? Szia! ...Ohm...hat most .... igen. Igen nala vagyunk. - Nala?
   -Maite! - kialtottam fel. -Maite az ugye ? Kerlek add ide? - Sherlyn felemelte ujjat es intett , hogy nem nyugodjak le.
  -Mit mondott? Rendben, oke akkor figyu Sherannal osszepakolunk es holnap kimegyunk. De nyugodj meg, tisztan kell ezt vegig gondolni. Szia.
   -Mit mondott ? Tortent valami? -lattam, hogy Sherlyn elgondolkodik, hogy elmondja vagy nem . - Kerlek, tudni akarom.
Ajkaba harapott, majd a tobbiek fele fordult:
   -Sheran holnap delelott kimegyunk a birtokra. Jeremy ultimatumot adott neki.
   -Ultimatumot?- nezett ertetlenul Sheran.- De hat jol elvoltak.
   -Igen, de amiota -ram nezett.- Amiota talalkozott Williammal, azota Jeremy megkerdojelezte az erzeseit, azt mondta, hogy gondolja veigg,mert nem szeretne ha Maite boldogtalan lenne. Jeremy haza fog menni es azt akarja, hogyha Maite mellette dont, akkor menjen vele.
   -Menjen vele hova? ...- de azonnal rajottem.- Koreaba. Nem, nem mehet azonnal, oda kell mennem.
   -Nem haver, allj. - allitottak le a sracok. - Most itt az ido, most Maiten all a dontes. Ez a dontes, ha szeret itt marad ha nem akkor tovabb kell lepni.- fajt , de bekellet ismernem igaza van Davidnek.
  -Jo rendben, kivarom. -mondtam es leultem a kanapera.
Maite, szerlemem ugye nem akarsz elmenni?

Maite:

Az este Jeremy nem vacsorazott velunk, nem is talalkoztam vele. A napokba nem ugy viselkedett mint , mint a parom, hanem csak a baratom. Azt mondta nem akarja, hogy barmi is befolyasoljon, megijedjek a multtol vagy megijedjek a jelenttol, csak is a szivemre hagyatkozzak. 

Reggel alig vartam, hogy megerkezzenek a csajok. Ott ultem a kapu kozelebe es vartam egy auto hangra...ami 10 korul meg is hallatszodott. Felpattantam es kileptem a kapun. A lanyok kiszalltak a kocsibol es azonnal atoleltek. 

   -Sziasztok!-koszontem.

   -Szia. Szoval ez a birtokotok...szep...-nezett korbe Sheran.

   -Hello. - lepett benebb Sherlyn. 

   -Jol vagytok? - kerdeztem.

   -Igen. Te? Jeremy?

   -Ohm, elment a sracokkal talalkozni az ido pereg  2 nap es indulnak. -mondtam elgondolkodva. - Gyertek menjunk a kertbe.  Miguelita kerlek keszits egy kis narancslevet es sutit is hozz. Szeretni fogjatok, Miguelita suti a legfinomabb sutiket.

   -Jaj kiasszony.- pirult el Miguelita es elindulta konyhaba.

Mi meg a kertbe setaltunk es leultunk a hinta kozelebe.

   -Na elmeseled mi tortnet? 

  -En... miutan talalkoztunk Williammal en elmesltem Jeremynek. Nem akartam hazudni, de latszott , hogy nem tetszik neki. Aztan a napok teltek es hirtelen Jeremy eltavolodott ugy ereztem. Tudtam, hogy ez az egesz bantja es egyik nap mikor hazajott azt mondta, hogy o nem szeretne egy olyan kapcsolatba kenyszeriteni amit kesobb megbannek. Arra gondolt, hogy egyszer eszbe kapok,hogy kicsit eldramatizaltam en is a dolgokat es Williamnak is megbocsajtok es , es hogy neki fontos vagyok de  ne menjunk olyanba bele amibe kesobb mindkettonknek fajhat. Szerinte elmenekultem es...  lehet majd William miatt sohajtoznek...
  -Es te mit gondolsz?- nezett ram Sheran.
   -Jaj nem tudom...
   -Elakarsz menni? Mit gondolsz Jeremyrol?
    -Ugyan az, mint volt Williammal?
Ajkamba haraptam, mikozben Sherlynre neztem. Gondolkoztam ezen, egesz este ezen gondolkoztam, hogy en mit erzek. Fontos volt nekem Jeremy...de de bekellett valljam, hogy szeretem Williamot . Az ujra talalkozas,a csok... mindent felkavart bennem, felhozta az emlekeket es rajottem mennyire is hianyzik nekem. De feltem...feltem hogy megbantodok...
  -William nagyon sajnalja. Es ezt te is tudod. - miutan latta Sherlyn ,hogy nem valaszolok  elem terdelt es megfogta kezem.- Nagyon kivolt, miutan radobbent mekkorrat hibazott, nagyon szeret teged, keresett es nem akart leallni amig meg nem talalt. Es nem akar elengedni...
    -De ha tenyleg Jeremyt valasztod kesz tovabb allni... -szolt kozbe  Sheran.
   -Ezt akarod? - nezett ram Sheran...
   -En...en...en....- mely lelegzetett vettem es feltekintettem az egre.- Jeremy nagyon kedves srac, nagyon jol megertettuk egymast,  nyugodtnak ereztem magam vele, olyan  olyan kellemes nyugodtsagot hordozott . Nem feltem, hogy megbant...
    -William sem bantana meg, soha nem akart. O nem Carlos...- szolt kozbe Sherlyn mire Sheran meglokte.
    -De....
    -De...? - huztak fel a szemoldokuket.
    -O...o nem William...- lesutottem tekintetem mire Sheran es Sherlyn a nyakamba ugrott. - Na mi ez a nagy orom? -neztem rajuk.
Szeretem Williamot, nagyon szeretem es sosem felejtettem el, nekem o kell. Remelem Jeremy  megerti es nem fogunk haragban lenni.
    -Sejtettuk, hogy ez lesz.- kacsintott ram Sheran.
   -Maite ismerunk,  ami kozted es William kozott van az ...az valami szoros kapcsolat, kotelek amit nem tud senki elvagni. Valoban biztonsagban erezhetted magad  es igen jo ideje mar jartatok. De Jeremy kesz atadni , kesz szemet hunyni ra. Nagyon rendes srac... De az igazi neked William, aki mindent igyekszik megadni neked es kijavitani hibait , mert nagyon szeret. Talan Jeremybe azert szerethettel bele, mert kell ez a biztonsag ez a nyugodtsag, kellett egy menedek valaki akivel elfelejtheted a gondajaidat  , fontos neked de mint barat, mint testver nem mint a parod.
Igen, igazuk volt,  hirtelen teljesen osszeallt a kep.  En minidg is Williamot szerettem, Jeremyvel csak elakartam menekulni, mert nagyon szerettem mint testver es biztonsagban ereztem magam vele.
   -Mikor lettel ilyen bolcs? - elmosolyodtam es atoletem ismet a baratnoimet.- Mi lenne velem nelkuletek?
   -Mi lenne velunk nelkuled?- valaszolt Sherlyn majd elnevettuk egymast.
Ezutan egy csodas napot toltottunk egyutt. Jeremy keso este jott haza, de en ott vartam. Nem varhatott tovabb megkellett mondjam a valaszt.
   -Oh, meg fent vagy? - nezett meglepodve ram a nappaliba. - Meghoztad a dontesed...
Nem engedett valaszolni ...
    -Annyira sajnalom... nagyon rendes vagy, kedves es nagoyn jol ereztem magam vele de...
   -De neked o kell. - fejezte be a mondatom. - He ne sirj...- kozelebb lepett es letorolte a gordulo kis konnycseppeket. - Szeretelek Maite , nem hazudtam soha akkor koncerten se mar elso percbe megtetszettel. De mindig is tudtam,hogy a szived nem hozzam huz. De mindne rendben lesz, nem haragszom rad. Az elejen nehez volt elfogadni de utana rajottem, hogy azt szeretnem , hogy boldog legy meg ha nem is mellettem. Szoval ne itasd az egereket.- tenyere koze fogta az arcom es megjelent az a hatalmas mosolya amit annyira szerettem. - Csodas pillanatokat toltottem velem es azokat megorzom es nem vallunk el, meg beszelgetunk, baratok vagyunk...
Hogy tud ennyire kedves lenni... nem birtam tovabb es eltorott a mecses, atoleltem es engedtem , hogy utat torjenek a konnyek. Megbantottam... megbantottam de o igy mosolyog. Milyen szerencses, vagyok, hogy ilyen baratom van.

Jeremy:

   -Vigyazz magadra! - 2 napra ra mar a repuloteren alltunk a sracokkal Maite kikisert.

Az elmult 2 napba, sok idot toltottunk egyutt, amennyit lehetett de mint baratok es en mosolyogtam, mosolyogtam tovabbra is. O dontott, nem voltmit tennem. Elkellett engedem, mert tudtam es mindig is tudtam, hogy az o szive sosem tartozott hozzam. 

    -Meg szep. Te is. -kacsintottam ra. 

Meg mindig olyan kis szomoru tekintettel nezett ram...

   -He, ne merj sirni. - emeletem fel az ujjam. 

Elmosolyodott, en meg karomba kaptam es megprogettem:

   -Szeretlek. -mondta.

    -En is...- mondtam de tudtam, hogy e ketto mar csak barati alapon van. - Ne felejtsd, hazaersz  hivd fel. Biztos orulni fog es hozd rendbe a kapcsolatodat, legy boldog.

    -Te is.- bujt ismet a karomba.

   -Jeremy indulnunk kell! - szolalt meg a baratom. 

Bolintottam es elkoszontem Maitetol majd elindultunk a kijarora, ahonnan indulni fog a repulonk.

   -Jol vagy? - kerdeztek meg amint felultunk.

Szememet eltakartam es hagytam egy ket konnycsepp legorduljon. Elkell fogadjam es tovabb lepnem.

William:

Ez a ket nap borzaszto volt, nem tudtam, hogy mi van Maiteval mit dont, mellettem vagy nem...  a legrosszabb gondolatok futottak at rajtam, hogy epp most szall fel es repul el messze kilometerekre tolem es talan soha nem lathatom... A lanyok nem hivtak, nem tudtam elerni oket nem volt fogalammam rola most mit gondolhat...

Miutan elegem lett az agyban levo lustalkodasrol ugy dontottem feloltozom es setalni megyek... de mielott a furdobe leptem volna, hogy osszeszedjem magam megzorrent a telefonom.

   -Halo?- nem ismertem a szamot. -Halo? - hallottam egy halk szuszogast de mas semmit.- Halo, kerem szolaljon meg. - mar ott voltam, hogy leteszem amikor , meghallottam az angyali hangot.

   -William...

   -Maite - olyan megkonnyebules futott vegig rajtam. -Maite, hogy vagy?

   -Latni akarlak...- szinte nem akartam hinni a fulemnek. 

A napok, hetek , honapok, evek koje amit magamon hordoztam vegre leesett. Engem valasztott ugye? Ez azt jelenti, hogy engem valasztott. Ugye?ugye?

   -Tessek? Maite en is...en is latni akarlak.- alltam fel izgatottan.

   -Ide tudnal jonni? a bitokra...

    -Igen, mondjad a cimet...- elovettem egy kis cetlit es feljegyeztem . -rendben azonnal indulok.

Es igy is lett siettem a kocsimhoz es indultam is a megadott cimre. Nem szabadott volna belekepzeljem magam, de az, hogy latni akart nekem eleg nagy oromot es remenyt adott, hogy tudjam szuksege van ram. Biztos... 

Szerencsem volt, a forgalom nem volt nagy igy eleg hamar ott lehettem. Maite mar a kapuba vart. Kiszalltam a kocsibol es csak figyeltem , ragyogo tekintete ugyan azt sugarozta amit az enyem is, hianyzott.... Becsuktam az auto ajatajat, es elindultam fele...mire o is rohanni kezdett felem. Amint karomba zartam ereztem, ereztem, hogy most semmi sem valaszthat el tobbe. 

/Sziasztok, remelem, hogy jol sikerult a resz. Es sajnalattal kozolom, hogy ez az utolso elotti resz ebbol a tortenetbol. Az en hibam nagyon elhuztam a storyt es a vegen idekerveredtem. Igyekeszem lezarni ahogy kell, ne haragudjatok ha valami kimarad, de minden erom oda teszem, hogy jo befejezes legyen es ami meg hatterben van elore keruljon. Igyekszem a mar elkezdett tortenetet jobban atgondolni , es hozni a reszeket. Ugyanakkor mar egy kovetkezo story is megvan, nehany resz mar irodott is belole, remnyeim szerint hamarosan koze teszem. Nem arulom el mrol van szo, de nem Maite , RBD, vagy hasonlo story. Koszonom akik kovetnek, hamarosan jelentkezem. :) Es megegyszer sajnalom. /

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

3.resz Arango Csalad

Fire:

3.resz Arango csalad

Lupe:

     -Ti ismertik egymast? - nezett  meglepodve Miguel.

    -Hat osszefutottunk a parotn a minap... 

    -Igen?Nem emlekszem.... - forgatta a szemet Giovanni.

    -Oh tenyleg? Nem a te kutyad Amigo? - tettem karba a kezem. - Egy bocsanat keressel meg tartozol. - huztam fel a szemoldokom.

 Kozel lepett hozzam es ismet olyan kozel  hajolt hogy ereztem  lehelletet... barna tekintete az enyembe furodott.... fajdalmat lattam benne, maganyt.... de ettol a tekintettol is kepes voltam zavarba jonni.Mi van veled Lupe?

    -Nem hiszem, hogy barmiert is bocsanatot kellene kerjek. -ezzel elhajolt.- En mentem.- intett es elment.

    -Giovanni !  Ugy volt segitesz...-de meg sem fordult batyja szolitgatasara. - Ne haragudj Lupe. 

    -Ugyan nincs semmi . - mondtam ... de bunko mar, itt van a batyja, segiteni kellene neki es erre fel elmegy.

     -Lupe nagyon orultem, hogy talalkozhattunk most mennem kell orara batyus. Majd talalkozunk. Ciao.- koszont el Roberta .

Es ketten maradtunk Miguellel, csend telepedett rank. 

    -Roberta styliestkent tanul  , kurzusokra jar. Nagyon elvan a divattal. -mosolygott el mikor elkezdte pakolni a konyhat... Giovannisport suliba jar, de neha ellogja az orakat. De nem tudom mi lesz... Amiota megtortent a szuleinkel, nem onmaga. A balaeset napjan Giovanni egy meccsen vett reszt, akkor egy profi edzo tert be a meccsre megnezni a kepessegeit...Giovanni varta a szuleinket, de meccs elott meghallotta....nem erkeztek... Giovanni teljesne magaba fordult es nem tudta megcsinalni a meccset....Eltert a jo utrol, tobbet log, rossz tarsasagba keveredik, vissza felesel....Es ennek en vagyok a hibasa... 

    -Mi? Nem dehogy , nem te vagy a hibas. -leptem melle es kivettem ami epp a kezebe volt. - Nagyon nehez elhiszem nektek, de biztos vagoyk benne hogy Giovanni tudja mennyire szereted es csak a jot akarod neki. 

    -Koszonom. - mosolygott el . - Rendben akkor te felveszed a rendelest es en elkeszitem. Igy jo?

    -Oke.- mosolyogtam es a kezembe nyomott egy fuzetecsket.

Giovanni... Elsitettetem az itelkezesem... itt mindannyiuknak nehez az eletuk, hirtelen egyik naprol a masikra felfordult az eletuk. Giovanninek egy fontos napjan szuksege lett volna a szuleikre es nem tudott ez bekovetkezni...Ez a sok fajdalom es magany ami van a tekinteteben... oh en hulye, mindent elhamarkodtam. 

Giovanni:

Hogy bocsanatot kerjek? Meg mit nem, en nem tettem semmit. Az eletem egyik naprol amasikra megvaltozott, a sokat jelentos meccs, amire annyit keszultem anyaval es apaval, meghiusult... mikor a hallottam a balesetrol teljesne magamba fordultam es nem tudtam felalni egyre melyebbre sullyedtem es sajnaltam a batyamat, mert tudom hogy szeret es megakar minket vedeni... de  nem tudtam ezt nyiltan bevallani neki, en csak magamra gondoltam, onzoen es inkabb  sodrotam egy iranyba mint hogy megalljak es visszaforduljak a jo utra...Es most mar keso , hogy visszaforduljak. 

Neha besegitek a Miguelnek az etterembe... A sport suli megy ....nelkulem is. Fel eve nem fogtam kosar labdat a kezembe, nem is jatszottam ebbol kifolyolag...a kosar arra a napra emlekeztet es csak remgek es remegek... Ezert sokszor ellogom a napot, es csak jonnek a panaszok rolam...de felsem fogom. 

    -Giovanni! - koszontott Gonzales, a haverom. 

A  parton talalkoztunk.

    -Sziasztok! -koszontem neki es Adolfonak. 

    -Na mi ujsag? Kersz?  - tarotta felem a cigit. 

Elfogadtam es meggyujtotta... leultem mellejuk.

    -Ah! Semmi kulonos. A batyam talalkozott az exevel, aki most nalunk kezdett dolgozni. 

   -Exe? Na es mondd, mondd csinos? - kerdezte Gonzales ram teve kezet.

 Forgatni kezdtem szemem, es elloktem tolem... Csinos? Inkabb idegesito, mi ez a kotelezes, hogy kerjek tole bocsanatot. Mi nem tortent vele semmi? Rinyalo  no, mint a legtobbjuk. Poros lett a ruhaja, beletort a korme... oh itt a vilag vege.

   -Na ne mar Giovanni, mondd mar el. Vagy magadnak akarod megtartani?  

    -Dehogy, csak egy idegesito noszemely.

     -Hogy mi? Nem csak most talalkoztatok?

    -De...de mar megtudom mondani most...-mondtam es felallva kozelebb leptem a tengerhez.

Ez a kep...ez a kekseg...mindig annyira megnyugtatott , a tenger, a hullamok suhogasa, ahogy a sziklaknak csapodnak, ahogy a huvos viz megcsiklandozza a labad... igen ez kellemes volt. 

    -Hat en nem ertelek haver, soha nem volt baratnod meg egy lanyra sem neztel . De annyi hal van a tengerbe? - ugrott nekem Gonzales.

    -Mert mind ugyan olyanok...- hogy miert nem kedveltem a lanyokat?

Nem tudom...egyszeruen mindegyik egyforma volt visito, idegesito, rinyalo. Es ahogy Gonzales is megmondta meg nem volt baratnom.

    -Pedig van sarmerod...-bokott meg.

Igen ezt tudtam, sok lany ramakaszkodott de mind visszautasitottam.

    -Nekem jo igy.-mondtam es elindultam vissza  a partrol. Ugy volt, hogy ma a sracokkal csak lezenguk itt ott... 

Lupe:

Az elso nap nem is eleg jo volt. Nem volt valami mozgalmas, vagyis Miguel szerint a szokottol elteroen  tobben voltak, amine kicsit meglepodtem, de o egyaltaln nem banja orul az eddigi vendegeknek is amig van aki jojjon o boldog. Ez egy nagyon aranyos gondolat volt tole . Nagyon kapaszkodik az almaba....es ezert felnezek ra...amit en nem tudok megtenni. En most mibe kellene kapaszkodjak?

   -Koszonom a kemeny munkad!- lepett mellem Miguel.

Epp bezartunk. 

    -Ugyan. Nagyon jo volt, kedvesek voltak a vendegek. -mondtam. 

Elindultunk az utcan...

    -Orulok,hogy jol erezted magad. 

   -Varj neked, lett volna segitseged ha en nem vagyok?- eszmeltem fel hirtelen. 

Se Roberta, se Giovanni nem jott vissza.

     - Neha 2 haverom besegit, ha kell. De legtobbszor ha hiszed ha nem Giovanni segit. Mivel mint lattad, nincs valami nagy forgalmunk igy ketten is elegek vagyunk. -mondta . - Neha meg rajuk bizom itt a munkat papir munka miatt ugye az etterem es hasonlo... -meselte.

    -Ertem. setaltunk tovabb csendben.

Miguel mennyire eros. Tartsa a frontot az etteremnel, a huganal, az occsenel... 

   -Elkepeszto vagy.

    -Mi? - nezett ram ertetlenul.

    -Kepes voltal valora valltani az almod, belekapaszkodtal es nem engedted el tobbet. Nem engeded te. Semmi sem tud ezzel kapcsolatban eltantoritani . Konyhaba lattam, milyen ugyesen fozol, jol, vendegekkel mosolyogva beszelgetsz, csevegsz. Intezed a etterem munkait es a testvereidben is tartod a lelket, giyekszel a legjobba tmegadni nekuk.  Csodas testver vagy.- mosolyogtam el.

    -Ugyan...zavarba hozol. - allt meg hirtelen.

Ra neztem es tekintetunk egybe furodott, hirtleen mintha csak ketten lettunk volna a vilagon. Regi nosztalgia erzes fogott el... vagyis ezt gondoltam. Milyen reg allhattam igy vele szembe? Milyen reg hallhattam neveteset, hangjat, erezhettem illatat... lathattam zavarba jott arcat... Miguel...

    -Hello! -ugrott elo hirtelen Roberta.

Mindketten szetrebbentunk... 

    -Roberta... -nezett Miguel hugara.- Mar hazaertel?

    -Igen a csajokkal nem mentunk vegul vasarolni.Es ti jol szorakoztatok?- nezett rank sejtelmesen.

   -Ne kepzelj semmit...- lokte meg hugat Miguel.

    -Ne mar batyo, nem vagyok kislany. - kezdtek civakodni .

Elmosolyogtam ahogy igy neztem... regebb mi is igy civakodtunk, viccelodtunk a testvereimmel... de utjaink elvalltak.... mar nincs olyan sok idonk egymasra...

    -Tenyleg, Lupe! - kapaszkodott belem Roberta.

    -Nincs kedved belepni? 

De idom sem volt valaszolni mert befele huzott... a lakas is otthonias volt, harman pont kenyelmesen elfertek benne. Mindennek olyan Miguel stilus volt, de velekedett mindenben egy no keze is, Roberta gondolom megsme hagyta, hogy mindent Miguel vegyen kez ala.

    -Es meseld, van baratod? - szolalt meg Roberta kisebb ido utan , miutan leutlunk.

    -Hugi... -szolalt ra Miguel.

    -Semmi gond, Miguel. Nem nincs baratom. - mondtam mosolyogva. 

    -Oh, komolyan! Kepzeld itt a batyam aki mar a 3-dik xet is betoltotte, neki sincs... - huzta kozelebb Miguel.

    -Hugi!- jott zavarba Miguel.

    -Ertem.Hat  en is nemsokara betoltom...- de ahogy kimondtam ereztem, forog a vilag... iszonyatosan rossz kimondnai...

   -Udv sorstars-. kacsintott ram Miguel

De...valahogy megnyugodtam, hogy Miguel is az en sorsomon van...megkonnyebultem.

   -En sokszor mondtam neki, hogy randizzon de folyamatosan azzal volt el, hogy nincs ideje , mert etterme es mi... pedig jol nez ki. Nem? 

Szint e kopni nyelni nem tudtam mikor csak ugy megkerdezte tolem... Hat Roberta nem tetovazik.

    -Igen...jol nez ki.- jottem zavarba. Meg mindig.

    -Ugye? Te is csinos vagy, meg sem latszik a korod. Es nagyon divatoson oltozol. - folytatta a beszelgetest Roberta.

    -Koszonom. 

De meg mindig ereztem ahogy pir bortisa az arcom, igy nem tudtam rajuk mosolyogni.

   -Roberta, mit szolsz ha keszites egy teat , Lupe biztos meginne egyet.- lokte kifele a hugat.

   -Mi? Hat oke...

    -Ne haragudj a hugomra, neha kepes orakat fecsegni es mondnai ossze vissza... 

    -Semmi gond, nagyon kedves. Nem lehet vele unalmas az elet.- mosolyogtam vegre ra.

    -Hat igen. Az biztos. Az elejen meglepodtem, nagyon eretten kezelte a dolgokat a szuleinkel, es kepes most is mosolyogni persze, tudom, tudom jol , hogy mennyire faj neki . O nem tert el a valodi enjetol, bar...a baratja egyaltlan nem tetszik.

    -Van baratja? - jeeej ujabb szemely aki boldog kapcsolatba el.

De ahogy ezt gondoltam, Miguel arca megkomolyodott.

    -En azt mondom, hogy egy nagy szemetlada. Csak kihasznalja a hugomat, aki sokkal tobbet erdemelne. Csinos... ennyi szamit neki. De sajnos ezzel kapcsolatba nem hallgat ram. Es makacs... hogy o biza szereti Sebastiant es nem fogja elhagyni... 

Miguelre neztem aki arcat tenyerei koze temette.

    -Mi tortent velem az az eset utan? Igyekeztem nem osszetorni, borzasztoan hianyoznak a szuleink, de tudtam, hogy nem eshetke szet, mert nekik szukseguk van ram , valakir ekell tamaszkodni... de nem telt el egy olyan nap, hogy maganyomba ne probaltam volna osszetorni...de megsem engedtem. Igyekeztme mindent megadni nekik, mindent jol vegezni, hogy tudjanak  boldogk eletet elni . Mindketten nehez esetk a maguk modjan.. Neha azon gondolkodom, hogy jol cselekszem? Ezt hogy kell azt hogy kel... ugye Roberta megis no nincs egy anya akivel elbeszelgessen megbeszelje problemait es ezert picit aggodok... Giovanni meg nem tudom mit kezdjek hogy vissza alljon, nem tudok szigoru lenni amennyire kell... nem is tudom mit kellene...hogy ...hiszen csak a batyjuk vagyok...

Megfogtam a kezet . Meglepodtem, hogy ennyire megnyilt Miguel, de lattam rajta, hogy csak egy tars kell neki aki meghallgassa:

    -Mindent jol teszel, latszik, hogy mennyire kezbe tartod itt a dolgokat. Ha szeretned elbeszelgetek Robertaval , kialakitok egy kapcsolatot. Giovanni meg biztos kepes lesz felfogni, hogy mi a jo neki. Te mindent megteszel ez latszik.

Mosolyogtam ra es biztattam...ekkor nyilt az ajto es Giovanni lepett be:

   -Oh, vissza ertel. -allt fel Miguel es a korabbi szomorusag szint eltunt az arcarol.

   -Ja.- mondta es felsietett a lepcson.

    -Megyek, megnezem mit csinal Roberta.- mondta Miguel...- koszonom Lupe.

Kilepett, igy ahogy egyedul ultem...eszembe jutott valami... bocsantot kellene en kerjek Giovannitol. Ahogy felfele tarottam a lepcson, erdeklodve megfigyeltem mindent pontot. A harom testver... harom musketas...biztos vagyok hogy mindharmuknak sokat szamit a masik. Amikor felertem az emeletre, Giovanni a furdobol lepett ki:

   -Oh hello...-de nem szolt semmit csak ellepet mellettem. - Varj.- fogtam meg. 

   -Mit akarsz?

    -En sajnalom, hogy annyira radszoltam... igazad volt, nem tortent semmi komoly es nem kellett volna ugy rad szoljak.