45.resz Megbocsajtas!

45.resz Megbocsajtas!

Maite:

Siettunk vissza Mexikoba mert , oda vittek a korhazba Francsiskot. David es Maya elvittek a korhazig.
  -Menjetek vissza, koszi ,hogy aggodtok,de innen menni fog.-mondtam.
  -Rendben. Szia, ha kell valami hivj.-mondta Maya.
  -Szia,remelem felepul.-mondta David es mar mentek vissza.
Futva-futottam, be a korhazba. Anyam,apam, Alfonso mar ott voltak. Adolfo lement a bufebe.
  -Anya, apa! Mi tortent?-kerdeztem.
  - Kislanyom. Alfonso elmeseli, mert en nem ....-es edesanyam sirni kezdett. Nekem is konnyek lettek a szemembe. Annyira fajt.
  -Maite, ugy volt ,hogy o lemegy venni egy uditot. Es o nem a bufebe ment hanem ki az utra. Egy jo ideje, hogy eszre vettuk ,hogy meg nem jott vissza. Adolfoval elmentunk megkeresni . Az uzletbe azt mondtak mar elment. Mikor visszamentunk a szalloda ele, akkor lattuk Francsiscot,ahogy eleg gyengen jon felenk. Azt hiszem kapott valakitol egy pofont. Ezutan csak rank figyelt es amikor , atjott az uton, nem figyelt es egy auto elutotte. -meselte. Annyira osszeszorult a szivem.- Szoltam neked es anyaeknak. Majd Mianak is szoltam,szerintem o szolt a tobbieknek. Mar lassan 2 oraja a mutobe vannak. -meselte. Ekkor leultem a szekre. Es sirtam, a kisocsimet elutotte az auto.
  - Minden az en hibam.Az en hibam , ott kellet volna legyek.-mondtam.
  -Nem mi idosebbek vagyunk nalad. Es mi kellet volna vigyazzunk ra.-mondta. Ekkor muszaly volt vele beszeljek,muszaly volt hogy atoleljen. Felhivtam Christ az elso csengetesre felvette.
  -Maite? Mi a baj?-kerdezte.
  -Chris, szuksegem van rad . Farncsiscot elutotte az auto. Es korhazba van itt Mexikoba. Kerlek gyere ide szuksegem van rad. En nem tudom ,hogy birom ki ezt...-fejeztem be mert a siras elnyelte a hangom.
  -Nyugodj meg sietek. -mondta. Negyed ora mulva ott is lett.-Maite!-mondta. Odamentem es atoleltem.
  -Chris, mar lassan 2 es fel oraja bent van a mutobe-mondtam es megjobban sirtam.
  -Nyugodj,meg! Nem lesz semmi baj.-ezutan mejott Mia,Roberta, Diego is . Rogton ezutan megjott az orvos. Anyam mar ment is oda es apam is. En csak hallgtattam.
  -Doktor ur! Hogy van a fiam?-kerdezte az apam.
  -Hat, sajnalom, eleg csunyan megvertek es meghozza el is utottek. Sajnalom hogy ezt kell kozolnem veletek, de komaba esett.-mondta az orvos ekkor anyam nem erzett erot a lababa.
  -Ne!Ne! Nem lehet igaz !-kialtottam es Adolfo es Chris megfogtak. Majd Chris szorosan atolelt. Nem hittem el.. Nem minden az en hibam. Annyira fajt, csak zogoktam.
 Adolfo es Alfonsonak konnyek szoktek a szemeb. Mia es Robertanak szinten.
  -Bemehetunk hozza?-kerdeztem.
  -Sajnalom meg nem. De holnap at visszuk egy szobab ott mar igen.Elnezest.-es elment.
  -Lanyom menj haza pihenj.-mondta anyam.
  -Nem nem tudnek, elmmenni, o a kisocsem.-mondtam de vegul meggyoztek . Christian,haza vitt.
Amikor a hazba leptunk.
  -Koszi,hogy haza hoztal meg ott voltal mellettem.-mondtam.
  -Maite kerlek , ezt termeszetes szeretlek. Kerlek bocsass meg.-mondta es megfogta arcom.
  -En...en .. en is szeretlek. Es megbocsajtok.-mondtam. Ekkor szenvedelyesen megcsokolt.
Felmentunk a szobamba es meg hevesebben csokolt. Ekkor megtortent oda adtam neki magam. Ez egy csodalatos este volt, azon kivul ,hogy mi tortent az ocsemmel. Meg mi lesz ebbol?